Az Erdélyre oly jellemző fás legelőkről számos tanulmány bebizonyította, hogy úgy ökológiai, mint társadalmi-kulturális szempontból értékesebb területet képeznek a pusztán famentes legelőkkel szemben. A közelmúltban, az ilyen, csak erre a tájra jellemző fás legelők, többek között emberi beavatkozásnak köszönhetően, nagyrészt eltűntek, vagy átalakultak, egyszerű legelőkké, mezőgazdasági területekké.
Többek között az ilyen, és hasonló tájak eltűnése is vezetett, a természet sokszínűségének a csökkenéséhez. Egy legelő diverzitása a fák eltűnésével, nagymértékben megfogyatkozik, hiszen a fák gyökereikkel, lombkoronájukkal és árnyékukkal, újabb mikro-ökoszisztémákat hoznak létre. Ugyanakkor eltűnik a táj mozaikos jellege, ami fajszám csökkenéshez is vezet.
A fák jellemzően néhány fokkal hűsítik közvetlen környezetüket, ilyen módo kisebb léptékben a táj mikroklímáját is megváltoztatják. Ezeknek köszönhetően, a változatos életterekben más és más növények és állatok jelennek meg. A fás legelők talaj összetétele eltérő, a famentes területekéhez viszonyítva, hiszen a fákkal együtt élő mikroorganizmusok folyamatosan ásványokat és egyéb tápanyagokat szabadítanak fel, melyek az évszázadok során felhalmozódtak a talajban. A fák jelenléte csökkenti a talajeróziót, és árnyékot biztosít a haszonállatoknak.
Tekintettel arra, hogy a fás legelők, európai viszonylatban, egyedülálló látványt nyújtanak nagy érdeklődés mutatkozik irányukba, úgy tudományos, mint turisztikai szempontból. A szinte csak Erdélyre jellemző élőhely, ideális célként szolgálhat, a természet felfedezőinek, túrázóknak, vagy a kerékpáros túráknak egyaránt. Ugyanakkor az ilyen fás legelők megléte klíma és környezetbarátnak számít, amelyet az Európai szabályozás kiemelten anyagilag is támogat.
Mindazonáltal, a már meglévő öreg fák, kiváló alapanyagként szolgálhatnak, egyéb területek erdősítésére, hiszen évszázados túlélésük azt bizonyítja, hogy olyan génkészlettel rendelkeznek, melynek köszönhetően, ellen tud állni, az évszázadok során megjelenő úgy természeti, mint antropológiai hatásoknak.
Egyesületünk a Székelyhodosi Közbirtokosság tulajdonában levő terület ökológiai értékének feljavítását tűzte ki célul, azáltal, hogy fás legelőt alakítunk ki a jelenleg mintegy 200 hektárnyi famentes legelő helyén. Korábbi katonai térképek bizonyítják, hogy a szóban forgó terület a múltban fás legelőként szolgált, amelyről az elmúlt 100-120 évben eltávolították a több száz éves faállományt, így munkálataink ökológiai helyreállításnak tekinthetők.
2020 és 2021 között mintegy 500 kocsánytalan tölgyet (Quercus petraea) ültettünk el, a székelyhodosi legelő 20 hektárnyi területén. Ez azt jelenti, hogy hektáronként, 25 facsemete került elültetésre, ezáltal szigorúan betartva a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) legelőkre vonatkozó előírásait.
A tölgyeket védőcsövekkel láttuk el, annak érdekében, hogy óvjuk őket, úgy a vadállománytól, mint a legelő haszonállatoktól. Ellenben ez nem bizonyult elegndő védelemnek: következő megoldásként a védőcsövek külsejét szögesdróttal vérteztük fel.
A csemeték túlélési esélyének növelése érdekében, földlabdás csemeték kerültek elültetésre, amely lehetővé tette az őszi ültetést is. Ezek fejlődését minimum 6 éven keresztül évente több alkalommal megvizsgáljuk, szárazság esetén öntözzük, és ha szükség van rá, a kihalt csemetéket pótoljuk. Ezen helyreállítási munkálatok megőrzik a terület legelő jellegét, ugyanakkor megnövelik az ellenállóképességét, mozaikos jelleget hozva létre, és egy gazdagabb, szebb élőhelyet alakítanak ki, úgy az ember, mint a természet számára.